2008. január 21., hétfő

CIMEA-dal

Annyi fájdalom, földünk sok tájadon,
Ezer utadra hull a bomba,
Virrasztó Afrikát, kavargó Ázsiát
Hordozzuk biztató dalunkban.
Hívunk béke, maradj itt végre,
Tábortüzektestvéri fénye,
Szomjazzuk szavad, játékos szavad,
Léptünk és szívünk egyszerre dobban.
Nem oyl rég élünk még e földön,
Hitünk roppant egekbe tör föl,
//:Szívünk mámoros zászlóin lobog,
Minden égtáj felnövő reménye.://

Nincsenek megjegyzések: